Győrött a Városi Művészeti MúzeumbanAz Ír-Magyar Napok keretében nyílik meg Szabó Béla fotóművész Fotónapló: Írország című kiállítása Győrött a Városi Művészeti Múzeumban.
A kiállítást Grászli Bernadett múzeumigazgató nyitja meg 2012. június 29-én 17 óra 30 perckor A tárlat augusztus 31-ig tekinthető meg (Győr, Király u. 17. Esterházy-palota)
Fotónapló- Írország
Több évszázaddal ezelőtti eseménynek köszönhetően jutottam el Írországba egy megbízás kapcsán. Az 1600 évek közepe az angol polgárháború időszaka, melynek hatása alól a brit korona alatt lévő Ír- sziget sem vonhatta ki magát. Ez az időszak a katolikusok üldözésének kemény évtizedeit jelentette. Ekkor hagyta el az országot a nyugati nagyváros Galway egyik legjelentősebb családjának (több mint 80 polgármestert adtak az évszázadok alatt) a tagja Walter Lynch püspök. Ha valaki a lincselés szó és a Lynch család neve között összefüggést keres, akkor jó helyen tapogatózik. A főpap a menekülést követő hányadtatások után Bécsbe került, ahol találkozott Püsky János győri püspökkel, aki meghívta magához, 1655-ben. Kanonoki kinevezést kapott és itt is temették el a győri bazilikában. Lynch püspök hozott magával egy szentképet, melyen az alvó kisded látható Szűz Máriával. Ez a kép a korabeli források szerint 1697. március 17-én Szent Patrik napján vérrel könnyezett. (Előző nap fogadta el a dublini parlament a katolikusokat büntető legsúlyosabb törvényt.) Ettől kezdve nagyon nagy tiszteletnek örvendett és a mai napig a győri bazilika egyik féltett és tisztelt szentképe.
Ennek a történelmi kapcsolatnak köszönhetően jutottam el Írországba, hogy könyvet készítsünk.
Európa legnyugatibb nagy szigete az ír, területe 84 406 km2, melyen két ország az Egyesült Királyság (Észak-Írország) és az Ír Köztársaság osztozik. Írország területe: 70 300 km2. Lakossága: 4 millió fő. Fővárosa: Dublin 1,1 millió fő, 921 km2-en terül el. Több évszázados angol megszállás, fennhatóság után 1937-ben született meg a független Írország.
Azt gondolom, hogy mindünkben él egy ír kép, mely nagyon vegyes. Hallottuk, hogy fordítva közlekednek az utakon, szeretik a sört, elsősorban a jellegzetes feketét és a whiskey-t, melyből közel 100 ír márka létezik. Hogy szeplősek és vörös hajúak. Nagy híre van az ír zenének és a táncnak. Valamint, hogy zöld a sziget. Mint minden ilyen hírben van is sok igazság, meg nincs is. Az egy hetes kint tartózkodásom alatt egy vörös szeplős írrel találkoztam, de három magyarral. Nagyon sokat vezetek autót, évi 40-45 ezer kilométert, de három napig halálfélelmem volt az utakon, pedig nem én vezettem. Kitűnő az ír fekete sör, hangulatosak a kocsmáik és a legtöbben ott a kandalló, ami megtalálható majd minden házban, lakásban is. És valóban zöld minden, november közepén kint legelnek a jószágok a szabadban és sok helyen láttam muskátlit. Az időjárásról mind igaz, amit hallani lehet, sőt,... finoman fogalmazva.
Dublinból Galwayba keresztül szeltük az országot, az autós nincs elkényeztetve az autópályával, mert jóformán még csak most építik. A mellékutak olyanok, mint a filmekben látni, keskenyek és legtöbbször kerítések, sövények között vezetnek. Az emberek viszont nagyon kedvesek. Clonmacnoise-ból visszafele, mely a legendás ír keresztek egyik legrégibbjéről, valamint csodás kolostorromjairól híres, betévedtünk Shannonbridgebe, ebbe a 350 lelkes kis településbe. Mivel nem sofőr voltam, így örömmel vettem, hogy betértünk a két helyi pub közül az egyikbe. Az útitársam szóba elegyedett a tulajdonossal, aki mikor meghallotta, hogy milyen ügyben járnak erre a magyarok azonnal szólt a helyi plébánosnak. Maga a hely egy kis csoda, aki arra jár, valamilyen hagyomány folytán ott hagyja névjegyét. Ezek borítják a pult tetejét körbe. Úgy gondoltam nem illik ezt megszakítani és én is elhelyeztem a sajátomat. Esténként élő zene szól.
A kint tartózkodásom egyik meghatározó helyszíne volt Inishbofin, a „fehér tehén” szigete. Alig többen, mint másfél százan lakják, csendes nyugodt hely így télvíz idején. A hajón néhány helyin kívül még madármegfigyelők és természetfotósok keltek át. Számomra, kisalföldi számára a tenger, a sziklákon elporló víz volt az igazi.
Azt ajánlom, aki teheti, látogasson el az egykori kelták leszármazottainak vidékére. Nem olcsó hely, de megéri. Addig is egészségünkre egy jóféle ír fekete sörrel.
Szabó Béla
www.belafoto.hu
Ennek a történelmi kapcsolatnak köszönhetően jutottam el Írországba, hogy könyvet készítsünk.
Európa legnyugatibb nagy szigete az ír, területe 84 406 km2, melyen két ország az Egyesült Királyság (Észak-Írország) és az Ír Köztársaság osztozik. Írország területe: 70 300 km2. Lakossága: 4 millió fő. Fővárosa: Dublin 1,1 millió fő, 921 km2-en terül el. Több évszázados angol megszállás, fennhatóság után 1937-ben született meg a független Írország.
Azt gondolom, hogy mindünkben él egy ír kép, mely nagyon vegyes. Hallottuk, hogy fordítva közlekednek az utakon, szeretik a sört, elsősorban a jellegzetes feketét és a whiskey-t, melyből közel 100 ír márka létezik. Hogy szeplősek és vörös hajúak. Nagy híre van az ír zenének és a táncnak. Valamint, hogy zöld a sziget. Mint minden ilyen hírben van is sok igazság, meg nincs is. Az egy hetes kint tartózkodásom alatt egy vörös szeplős írrel találkoztam, de három magyarral. Nagyon sokat vezetek autót, évi 40-45 ezer kilométert, de három napig halálfélelmem volt az utakon, pedig nem én vezettem. Kitűnő az ír fekete sör, hangulatosak a kocsmáik és a legtöbben ott a kandalló, ami megtalálható majd minden házban, lakásban is. És valóban zöld minden, november közepén kint legelnek a jószágok a szabadban és sok helyen láttam muskátlit. Az időjárásról mind igaz, amit hallani lehet, sőt,... finoman fogalmazva.
Dublinból Galwayba keresztül szeltük az országot, az autós nincs elkényeztetve az autópályával, mert jóformán még csak most építik. A mellékutak olyanok, mint a filmekben látni, keskenyek és legtöbbször kerítések, sövények között vezetnek. Az emberek viszont nagyon kedvesek. Clonmacnoise-ból visszafele, mely a legendás ír keresztek egyik legrégibbjéről, valamint csodás kolostorromjairól híres, betévedtünk Shannonbridgebe, ebbe a 350 lelkes kis településbe. Mivel nem sofőr voltam, így örömmel vettem, hogy betértünk a két helyi pub közül az egyikbe. Az útitársam szóba elegyedett a tulajdonossal, aki mikor meghallotta, hogy milyen ügyben járnak erre a magyarok azonnal szólt a helyi plébánosnak. Maga a hely egy kis csoda, aki arra jár, valamilyen hagyomány folytán ott hagyja névjegyét. Ezek borítják a pult tetejét körbe. Úgy gondoltam nem illik ezt megszakítani és én is elhelyeztem a sajátomat. Esténként élő zene szól.
A kint tartózkodásom egyik meghatározó helyszíne volt Inishbofin, a „fehér tehén” szigete. Alig többen, mint másfél százan lakják, csendes nyugodt hely így télvíz idején. A hajón néhány helyin kívül még madármegfigyelők és természetfotósok keltek át. Számomra, kisalföldi számára a tenger, a sziklákon elporló víz volt az igazi.
Azt ajánlom, aki teheti, látogasson el az egykori kelták leszármazottainak vidékére. Nem olcsó hely, de megéri. Addig is egészségünkre egy jóféle ír fekete sörrel.
Szabó Béla
www.belafoto.hu
